|
Cikk | szeptember 18, 2014 - 16:31 | Beküldő: Mezey Sarolta
A marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület szerteágazó
tevékenységi körébe nemcsak a tartalmas művelődési rendezvények,
nóta- és operettestek, történelmi témájú megemlékezések, helytörténeti
vetélkedők sorolhatók, hanem történelmi jellegű, nagynevű elődeink
útjait bejáró kirándulások is. Ilyen volt a legutóbbi, augusztusban
szervezett Fehér, Hunyad, Temes és Arad megyei kirándulás, melynek
minden megállójában a dicső múlt köszönt vissza. Visszapillantani jó,
és fölöttébb szükséges, főleg a fiataloknak, akiknek nem árt tudni,
felidézni, kik voltak őseink, mit tettek, Erdély és a Bánság fejlődését,
történelmét hogyan alakították, s ez a régió hogyan lett azzá, ami.
Fejünkre por hull, régi vakolat...
Szóval, útnak indult a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület kiránduló társasága
beleszippantani egy kicsit a történelembe. Az idegenvezetői szerepet Spielmann Mihály,
e terület kiváló szakértője vállalta. Színes-fűszeres kiselőadásait szívesen hallgatták
a lorántffysok. Elsőként Marosszentimrén állt meg a menet, miután a gépkocsivezetőt
sikerült meggyőzni, igen, be lehet hajtani a településre. Mit néznek ezek itt? –
kérdezhette magában. Mit tudja ő, hogy a Gyulafehérvárról nyolc kilométerre fekvő
falut őseink már 1260 előtt jegyezték, történelmünk jelentős emlékhelye, ahol Hunyadi
János 1442-ben vereséget szenvedett Mezid bég seregétől. Szász lakóinak helyét a
magyarok, majd később román többségű lakosság tölti be. A dombon álló református
templomot a XIII. század elején építették. Mára már csak zárt ajtót találtunk.
A Jékely Zoltán versébe foglalt „Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a
drága Siont; egér futkorázik a pad alatt, s odvából egy-egy vén kuvik kiront”
állapotot meg sem tapasztalhatjuk.
|
