Január elsején

PDF Print E-mail
Written by Administrator   
Monday, 20 January 2014 14:17

-Spielmann-Sebestyén Mihály történész beszéde a Petőfi szobornál-

Az én Petőfim egy agyonolvasott vörös vászonba kötött Petőfi kötet. Cserépfalvi Imre kiadéséban

megjelent az összes 1942-ben. Apámmal volt mindvégig a munkaszolgálaton, számos verset tudott

kivülről, holott senki sem kérte tőle. Ezt örököltem.


Minden nemzedéknek meg kell keresnie a maga Petőfijét. Minden nemzedék a maga képére és

hasonlatosságára formálja át a költő hagyatékát. Van nemzedék, melynek Petőfi képe hősi lesz és

olykor túlságosan elrugaszkodik a valóságtól. Az egykoritól és a napitól.

Másoké szürke és kevéssé kedv-csináló. Sőt akadnak olyan nemzedékek, amelyek úgy tesznek, mintha elfeledkeznének a szabadságért életét áldozó költőről, s ez megbosszulja magát: váratla erővel tőr a felszínre a vers egy olyan korban, mely a költészetet semmire sem becsüli. Felforgatja a szíveket, széttöri a nyugalmat, szellemi tunyaságot.

Minden generáció a maga Petőfijánek a rabja, nem biztos, hogy átléphet egy másik dimenzióban. Csak a nagyon nagyok, a költészet alázatában élők, a hallók és látók képesek meghaladni saját korukat.

Petőfi Sándor immár több mint százötve éve képes mehhaladni saját korát és a rákövetkező évszázadokat. Mindig új arcot mutat, meglepő, felkavaró, mindig más, kifogyhatatlanul bőkezű, minden kérdésünkre újabb kérdéssel felel, szenvedélyesen keresni kell a versekbe kódolt választ.

Csak az érti a választ, aki a költöt elfogadka, megérti.

A százkilencvenegy évvel ezelőtt Születettet a magyar nép ajándékba kapta. Az őj év ajándéka szlovák anyától ás délszláv, szerb apától – minden magyarnak, a világ(irodalom)nak szánt ajándék. Az a kérdés, miként becsüljük, miként bánunk ezzel a különleges ajándékkal. Élő-eleven-e, vagy a tankönyvekben ás megcsontosodott hagyományba ágyazott, múzeumok számára preparált irodalom Petőfi költészete?

Úgy látom, mintha manapság maga a költészet lenne félárnyákban. Petőfi egy név, amely azonosságunk jele. Inkább jelszó mint vers.

És mégis, bármely közöny és gáncs dacára, január elsején szerte a világon a nagyarul beszélők közösségéből elindul egy-egy lelkes, versszerető, szabadség-vagyó ember, hogy végül az igazak csapata – többen-kevesebben – eljuzsson a városban álló Petőfi-szoborhoz, a forradalom és szabadságharc emlékműveihez, elhelyezni a jó reménységgel teli új esztendő első virágát.

Irigylésre méltóak és boldogok azok a városok, melyek közterén a költő szobra áll. Szabadon. S hol lakóinak szívében, szavában élő-eleven a Költő.

Spielmann-Sebestyén Mihály
 
joomla templateinternet security reviews

Hirlevél







Fotógaléria

Kiállitás
Image Detail
University template joomla by internet security review